Erzsike versei

Mi a boldogság?

Tudod mi a boldogság?

Tudod mi a fájdalom?

Azt elmondani nem tudom. A szívedből jön, az agyadig ér, bárki vagy nem kímél.

Összetörsz, mint üveggolyó, nem érzed, hogy élni jó.

Pedig élni jó, csak kell sok- sok erő és erős szív, s az élet újra táncra hív.

Micsoda tánc, vérverejték könny és bánat, ez minden a nagy kínálat, amiért küzdünk, úgy harcolunk tudva jól, hogy ember vagyunk.

Ember ki hibázik, de harcra kész, talpra áll, mert győz az ész.

Lámpaláz

Annyi szép gondolat kering a fejemben, ha összeraknám, leírnám vers lenne belőle.

Vers lenne belőle mit úgy elmondanék, ha a lámpaláztól annyira nem félnék.

Kiállnék egy nagy színpadra, ha nem remegne a lábam, ha a félelemtől nem borsózna a hátam.

Nézzetek rám mosolyogva szépen, talán nem annyira piros a képem.

Ha szívetek kissé felém fordulna az én versem is sokkal szebb volna.

Elmondanám mit álmodok, hosszú éjszakákon mire gondolok, ha nem jön a szememre álom.

Miért virít az a sok szép virág, ha olyan sötétnek látszik a világ?

Miért van annyi felhő az égen, ha nem úgy süt a nap mint valamikor régen?

S egyáltalán miért süt, ha nem nekem ragyog?

Miért van az, hogy néha mégis boldog vagyok?

De nem mondom el, mert remeg a lábam, s a félelemtől borsódzik a hátam.

Falunapra

Sok zűr van az országban,

Igazán nem értjük,

A gondok zavarában

Gyermekünket féltjük.

Felépült egy szép ország

Dolgoztunk érte,

Aztán néhány ember

Darabokra tépte.

Nem az bánt, hogy üres a pénztárcám,

Mert sohasem volt tele,

csak az fáj, hogy százezreknek

semmi reménye.

Azok lettek gazdagok, kik

Sosem dolgoztak,

Ország-világ előtt

Meztelen pózoltak.

Vagy lopnak, csalnak

Gyilkolnak jó pénzért,

Míg mások dolgoznak

Napestig éhbérért.

Mi is menjünk szriptiz táncosnak?

Vagy talán egy bankot raboljak?

Meddig kell várni,

hogy az ország rendbe jöjjön végre?

Hogy hálás szemekkel

Tekintsünk az égre,

Bírunk-e várni élünk-e addig,

vagy ez a zűr-zavar

Elkísér a sírig.

Köszöntő

Köszönteni szeretném

én a rendőrséget,

hogy kívánjak nekik

Erőt- egészséget.

Kutatok az emlékek közt,

próbálok csak rosszat keresni,

de úgy érzem, nem tudok

rendőrt nem szeretni.

Nekem kollégák,

Vagy munkatársak voltak,

Bárkik ezt tanították

Már régen meghaltak.

Szeretném ezt kívánni,

hogy mindig így legyen,

állampolgár és rendőr

igaz barát legyen.

Fáj, ha azt látom,

Hogy farkasszemet néznek,

Nem tudom elmondani,

hogy olyankor mit érzek.

A rendőr nem ellenség,

Ő is hazánk gyermeke

Az szomorú jelenség

Ha szemben áll saját testvére.

Őrizzük meg szép hazánk békéjét,

Embertársaink igaz szeretetét.

Kézimunka megnyitóra

Asszonyok lányok ülnek körbe-körbe

Tű, cérna, olló van a kezükben.

Azok a gyenge kis kezek

nézd mire képesek.

Mennyi munka, mennyi öltés,

itt szálvarrás ott meg öltés,

gyönyörű népi hagyomány

egy-egy érték mind ahány.

Mert népművészet mind ez itt,

Áldja Isten két kezit.

Eladó a pénztárcám

Eladó a pénztárcám

Nincs már rá szükségem

Hiába is titkolnám

Nincs már fizetésem

Nyugdíjas lettem

S ez a sors tréfája,

Ahogy romlik a pénzem,

nem kell a pénztárca.

Macska-egér játék

A nyugdíjemelés

Már ha hallok róla

Rám jön a remegés

Példát is mondok,

Hogy jobban megértsed, mire megpakolod a kosarad felét ér a pénzed.

Ezer forint kell egy napra,

mily keveset mondtam

ezerért a sarki boltban

hej de keveset kaptam.

Húszezer mit osztogatok,

Csak húsz napra elég,

No de tíz nap ?végtelenség

Tíz nap hátra van még.

Emeld a hús árát a csillagos égig,

Ruhát, cipőt soroljam?

Végtelen végig

Csak gúnyt űznek belőlünk a félszázalékkal.

Eladó a pénztárcám

Eladó a pénztárcám

Nincs már rá szükségem

Hiába is titkolnám

Nincs már fizetésem

Nyugdíjas lettem

S ez a sors tréfája,

Ahogy romlik a pénzem,

nem kell a pénztárca.

Macska-egér játék

A nyugdíjemelés

Már ha hallok róla

Rám jön a remegés

Példát is mondok,

Hogy jobban megértsed, mire megpakolod a kosarad felét ér a pénzed.

Ezer forint kell egy napra.

Emlék

Modern házat építesz

A régi ház helyébe

Beton utat építesz,

A házak elébe.

Öregakác helyett

Villanyoszlop áll,

Minden, ami szép volt

Csak egy emlék már.

Szeretet

Egy kislevél leesett a fáról

Kétségbeesve sóhajtozott

Mi lesz mától.

Testvérkéi, pajtásai

Fönn maradtak a fán

Ki szereti, ki becézi őt ezután.

A levelek is ott fenn

Susogtak, zizegtek

Hogy hozhatnák vissza?

Megoldást kerestek.

Fa anyó: Te mondd meg kérlek!

A sárguló levelek,

Bánatosan néztek.

Mi lesz vele, ha elfújja

Messzire a szél

Fa anyó ezután

Néki mesél.

A kislevél a földön

Fázott, reszketett

Könnyek között

Elszenderedett.

Reggelre az összes levél

A földre leesett

Takargatták, simogatták

Azt ki a földön reszketett.

Látod? Ez a szeretet!

A szeretet a földi kincs!

A minden!

Ha szeretni tudsz

Megsegít az Isten.

Semmi

Azt tanultam

Kis koromban

A levegő semmi

Próbálj meg csak

Két percig nélküle lenni.

Megírok egy verset

Akár tíz perc alatt

Elmondani nem tudom

A hangom elakad!

Nincs levegőm, elfogy

Csak kapkodok utána.

Erőlködöm bárhogy

De minden hiába.

Átkozott cigaretta

Bár sohasem szívtam.

Mások füstjéből

Épp eleget kaptam.

Vigyázzatok emberek,

Vigyázni egymásra!

Betegséget ne akarjunk

Okozni egymásnak.

Kabai lány

Bárhol jártam az országban

Soha nem feledem,

Hogy kabai lány vagyok,

Mindig is szerettem.

Mégsem adatott meg,

Hogy köztetek élhessek,

Hogy szívemmel, lelkemmel

Veletek lehessek.

Én azért éjjel nappal

Gondolok Rátok

Az Isten legyen mindig

Jó szívvel hozzátok.

Ha újra kezdhetném

Nem vagyok költő

Nem tudok írni

Csak, ha fáj a szívem

Akkor tudok sírni.

Siratom a tavaszt

A virágzó fákat

A fákon csiripelő

Piciny madárkákat

Hova lett a nyár

A tüzes napsugár

A szemtelen ősz is

Télbe borult már.

Jégcsap az ablakon

Zúzmara a fákon

Jön a hosszú-hosszú

Hideg téli álom.

Ha újra kezdhetném

Mindent másképp tennék

Az ajtómra, ablakomra

Hét lakatot vennék.

Féltve őrizném, vigyáznám

Azt a kicsi fészket

Ne vigye el tőlem senki

A kicsi csemetéket.

Virágok

Szerettem valakit

Tudom nem hiába

Bár szerelemnek

Túl nagy volt az ára.

Elment a kedvesem

Magamra maradtam

Mit ketten vetettünk

Egyedül arattam

Apró virágokat

Neveltem kertemben

Boldogság helyett

Könny ült a szemembe.

Virágaim megnőttek

Csokor lett belőle

Mégis elfújta a szél

Nem hallok felőle.

Öntözném, gyomlálnám

Újra, ha tehetném

Csak virágaim kiskertemben

Visszaültethetném.

Szerelem

A szerelem könnycsepp

Mely úgy tud fájni

Mit megtanít féltőn

Remegve várni

A szerelem egy tüske

Mely a szívedbe hatol

Sem éjjel sem nappal

Tőle nem alhatol.

A szerelem tavasz

Mi szíved ébreszti

A józan eszét a szerelmes

Menten elveszti.

A szerelem bánat

De két szemed ragyog

A legeslegszebb érzés

Ha szerelmes vagyok.

Magyar vagyok

Fennen hirdetem

Fenséges magyarnév

Az én keresztnevem

Szépséges királynőnk is

Ezt a nevet hordta

Büszkén is tekintett

Ő a magyarokra

Gyönyörű hazánknál

Szebb sehol se nincsen

Hegy, völgy, folyó, bánya

Termőföld az ő kincse

Magyarvér áztatta

Drága hazánk földjét

Szívünkbe zártuk mindörökké

Minden régi hősét

Magyar vagyok büszkén vállalom

Magyarszóra tanítom

Én a kis családom

Búza, kenyér Budapest

E – szóra a szív

Tisza, Duna, Hortobágy

Ki távol él haza vágy

Magyar vagyok

Itt élek- halok

Szép hazánkra

Büszke vagyok.